„Nagyon gyakran fordul elő stroke után olyan károsodás, amely rontja az illető gondolkodási képességeit, agytevékenységét. Ráadásul ez gyakran párosul más stroke utáni szövődményekkel, és mindezek jelentősen rontják a betegek életminőségét” – fejtette ki dr. Nada El Husseini, a tudományos állásfoglalást összeállító munkabizottság elnöke.
„A stroke-túlélőket mindenképpen szűrni kellene arra, hogy kialakult-e valamiféle kognitív károsodásuk, valamint egyéb társbetegségük, állapotuk, mint például a hangulati rendellenesség vagy alvászavar” – folytatta dr. El Husseini, az észak karolinai Duke Egyetem orvosi központjának neurológus docense.
A tudományos állásfoglalást május 1-jén közölték a Stroke című folyóiratban. Ez az első olyan állásfoglalás, amelyik kifejezetten a (vérzéses és iszkémiás) stroke utáni kognitív zavarra fókuszál.
„Cselekvőképes” megfontolások az ellátás mögött
Az állásfoglalást megszövegező munkacsoport alaposan áttekintette a stroke utáni kognitív károsodás (PSCI) elterjedtségével, diagnosztikájával és kezelésével foglalkozó szakirodalmat, és így hoztak létre egy olyan keretrendszert, amely használható a klinikai gyakorlatban és „cselekvőképes” megfontolásokon alapul. Arra is rávilágítottak, hogy milyen részterületeken van még szükség további kutatásokra – magyarázta dr. El Husseini.
Az enyhétől a súlyos fokozatig terjedő stroke utáni kognitív károsodás a stroke-túlélők 60 százalékánál jelentkezik az eseményt követő egy évben.
Ám a munkacsoport arra is felhívta a figyelmet, hogy ezeket az eseteket gyakran be sem jelentik vagy nem diagnosztizálják. Az enyhe fokú kognitív károsodást elszenvedő pácienseknek csupán a 20 százaléka tapasztalja, hogy tökéletesen helyreállnak a kognitív funkciói, és ez a regenerálódás a stroke utáni 6 hónapon belül zajlik le. Azonban sokkal gyakoribb a teljes regenerálódáshoz képest a kognitív funkcióknak a részleges javulása, amelyik nem éri el a stroke előtti állapotot. Minden harmadik stroke-túlélő lesz demens a betegséget követő 5 éven belül.
A munkacsoport azt is megjegyezte, hogy a PSCI (stroke utáni kognitív károsodás) gyakran jár együtt másféle állapotok kialakulásával, mint például valamilyen mozgáskorlátozottsággal, alvási rendellenességgel, a viselkedés vagy a személyiség megváltozásával, depresszióval és más neuropszichológiai változásokkal – és ezek mindegyike rontja az életminőséget.
Jelenleg még nem alakult ki a stroke-ot követő kognitív szűrővizsgálatok rutinja, ám már használnak különböző gyors szűrő teszteket a stroke után jelentkező kognitív károsodás kimutatására. Az állásfoglalás kiemeli azt is, hogy mennyire fontos a stroke-ot követő időszakban fellépő kognitív változások pontos értékelése. Azok a stroke-túlélők, akik megmagyarázhatatlan nehézségeket tapasztalnak a mindennapi életvitelükkel kapcsolatos kognitív műveletekben, a kezelési útmutatók előírásainak követésében vagy nehezen képesek a betegségük történetét előadni, azok nagy valószínűséggel lesznek további kognitív szűrővizsgálatok várományosai.
A kockázati tényezők csökkentése az újabb stroke megelőzésére
„A stroke-túlélők holisztikus ellátásának a kulcsa azoknak a megelőző útmutatóknak a kidolgozása, amelyek az otthoni élet és a járművezetés biztonságára, valamint a munkába való visszaállásra vonatkoznak (már amennyire ezek relevánsak lehetnek), további fontos tényező a különböző orvosi területekhez tartozó ellátó és gyógyító személyzet együttműködése a minél jobb diagnózis és terápia kialakítására” – fejtette ki dr. El Husseini.
A multidiszciplináris stroke utáni orvosi ellátó csapatban kell lennie neurológusnak, foglalkozás-egészségügyi orvosnak, beszédterapeutának, nővérnek, neuropszichológusnak, gerontológusnak és sürgősségi orvosnak.
„Mivel a megismétődő stroke erősen összefügg a kognitív károsodás és a demencia kialakulásával, a megismétlődő stroke megelőzésével a károsodás kockázatát is csökkenthetjük” – hívta fel a figyelmet dr. El Husseini. Része a prevenciónak, hogy felhívjuk a figyelmet a főbb kockázati tényezőkre, mint például a magas vérnyomásra, a magas koleszterinszintre, a kettes típusú cukorbetegségre, valamint a pitvarfibrillációra.
A munkacsoport szerint a jövőben olyan kutatásokra van szükség, amelyek megállapítják, hogy a stroke után miként alakul ki a kognitív károsodás, és hogy erre miként hatnak olyan nem agyi tényezők, mint a gyulladás, a legyengülés és a szociális tényezők. Azt is fel kell tárniuk a tudósoknak, hogy melyek a legjobb kognitív károsodást szűrő módszerek, ki kell fejleszteni olyan módszertanokat, amelyek figyelembe veszik a demográfiai, a kulturális és a nyelvi tényezőket is a „normál” agyi funkció megállapítására. „Talán arra van a legnagyobb szükség, hogy kialakítsunk egy hatásos és a kulturális tényezőket is figyelembe vevő stroke utáni kognitív károsodást gyógyító terápiát” – hívta fel a figyelmet dr. El Husseini. „Már éppen elég olyan klinikai kutatás zajlott le, amelyek a betegek különböző csoportjainak kognitív funkcióit javító változatos technikák, gyógyszerek és életmódváltások hatásosságát értékelték” – tette hozzá a szakértő.
