Az Amerikai Szív Társaság tudományos állásfoglalása kiemeli, hogy nagy szükség lenne további adatokra ahhoz, hogy megfelelő stratégiát dolgozhassunk ki a szociálisan elszigetelt, egyedül élő és magányos emberek szív- és érrendszeri egészségének a javítására. „Négy évtizednyi kutatás világosan bemutatta, hogy a társadalmi elszigeteltségnek és a magánynak súlyos egészségügyi következményei vannak. A társadalmi kapcsolatok hiányának jelenlegi elterjedtsége alapján kijelenthetjük, hogy ez a probléma kifejezetten súlyos” – hívta fel a figyelmet a közleményben dr. Crystal Wiley Cené, a klinikai orvostudomány professzora és a San Diego-i Kaliforniai Egyetem Egészségügyi Karának igazgatója.
Különbség van a társadalmi elszigeteltség és a magány között
A társadalmi elszigeteltséget úgy definiálták, hogy valaki viszonylag kevés személyes, szociális kapcsolattal rendelkezik, míg a magány akkor fordul elő, ha az adott személy elszigeteltnek érzi önmagát, és ez stresszt okoz neki.
„Bár a társadalmi elszigeteltség és a magány összefügg, de nem egyenlő egymással. Vannak olyan emberek, akik viszonylag elszigetelt életet élnek, de mégsem érzik magukat magányosnak, és fordítva is előfordul, vannak, akiknek számos társadalmi kapcsolatuk van, és még is magányosnak érzik magukat” – magyarázta dr. Cené.
A közleményben a Kaiser Családi Alapítvány 2018-as kutatására hivatkoznak, amelyben az az adat szerepel, hogy minden ötödik egyesült államokbeli polgár nyilatkozott úgy, hogy gyakran vagy állandóan elszigeteltnek vagy magányosnak érzi magát. Az élet megváltozása, például a házastárs elveszítése vagy a nyugdíjba vonulás, lecsökkenti az idősebb emberek társadalmi kapcsolatait és interakcióit. Egy másik tanulmányban pedig azt állítják, hogy a 18 és 22 év közötti fiatal felnőttek, akiket a legmagányosabb generációnak tartanak, a korábbi nemzedékekhez képest több időt töltenek a közösségi hálózatokon, és kevesebbet foglalkoznak a személyes kapcsolataikkal. A kutatási eredmények szerint a Covid-19-világjárvány csak rontott ezen a helyzeten, és különösen érvényes ez a fiatal felnőttekre.
A közlemény szerint a társadalmi elszigeteltség és a magány nincs igazán elismerve a szív- és érrendszer, valamint az agy egészségét meghatározó tényezőként. „Erős bizonyítékaink vannak arra, hogy egyértelmű összefüggés van a társadalmi elszigeteltség, a magány és keringési rendszer, valamint az agy általános egészségi állapotának a romlása között” – mondta dr. Cené. „Azonban ritkán találhatunk olyan adatokat, amelyek ennek a szociális és mentális állapotnak az olyan konkrét betegségekkel való kapcsolatát mutatják ki, mint a szívelégtelenség, a demencia és a kognitív zavar.”
Egyes betegségek kockázatát fokozottan növeli a magány
A közleményben az áll, hogy a társadalmi elszigeteltség és a magány leginkább a szívinfarktussal és a stroke-kal függ össze: 29 százalékkal növeli a szívinfarktus előfordulásának, illetve az emiatti halálnak a valószínűségét és 32 százalékkal pedig a stroke kialakulásáét.
A társadalmi elszigeteltség és a magány tovább rontja azoknak a betegeknek az életkilátásait, akiknek már van valamilyen szívkoszorúér-betegségük vagy volt már stroke-juk. És ez az összefüggés magában foglalja az újabb stroke bekövetkezésének és az emiatti halálozásnak a megemelkedett kockázatát is – áll a közleményben.
Depresszió és magány - melyik okozza a másikat?
A jelentésben a társadalmi elszigeteltség és a mentális betegségek kölcsönös összefüggéséről is tájékoztatnak. Az elszigeteltségben élők nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, és fordítva: a depressziósak gyakrabban válnak elszigeteltté. Arra azonban csak kevés bizonyítékot találtak, hogy a társadalmi elszigeteltség, a magány kapcsolatban van-e a kognitív zavarokkal és a demenciával.
Azok az emberek, akik elszigetelten vagy magányosan élnek, olyan szokásokat vehetnek fel, amelyek később ártanak majd a szívüknek vagy az agyuknak: például kevesebb zöldséget és gyümölcsöt esznek, fizikailag nem elég aktívak, túl sokat ülnek – foglalták össze a közleményben. Számos nagy kutatás talált egyértelmű kapcsolatot a magányosság és a dohányzás nagyobb valószínűsége között. A közlemény szerint a társadalmi-környezeti tényezők szintén jelentős szerepet játszanak. A közlekedés és utazás, a lakhatási körülmények, a családi kapcsolatokkal való elégedetlenség, továbbá a világjárvány, a természeti katasztrófák és az ehhez hasonló tényezők alakítják ki, hogy valaki mennyire érzi magát elszigeteltnek vagy éppen ellenkezőleg, kapcsolatokban bővelkedőnek, boldognak.
A tanulmányok szerint az idősgondozó központok fitneszprogramjai és rekreációs aktivitásai, valamint a negatív gondolkodást megszüntető tréningek hozzájárulnak a társadalmi elszigeteltség és a magányosság mérsékléséhez – jegyzik meg a közleményben.