Lejárt a biztonsági időkorlát. Ha az oldal űrlapot is tartalmaz, annak mentése csak érvényes bejelentkezéssel lehetséges. A bejelentkezés érvényességének meghosszabbításához kérjük lépjen be!
Kiadja / Published by: Locksley Hall Media Kft. a promenade Kiadói csoport tagja
Lapigazgató: Veress Pálma
1122 Budapest, Pethényi út 7.
Postacím: 1122 Budapest, Pethényi út 7.
Telefon: (36-30) 327-4143 Telefax: (36-1) 700-0628
E-mail: recepcio@promenade.hu
A szív-elektrofiziológiai vizsgálatok és katéterablációk számának alakulása Magyarországon (2009–2010)
Szerző(k): Clemens Marcell, Gellér László, Csanádi Zoltán, Zima Endre
Hazánkban folyamatosan növekszik a szívritmuszavarok miatt végzett radiofrekvenciás katéterablációk száma. A konvencionális ablációk tekintetében inkább stagnálás figyelhető meg, azonban az emelt szintű ablációk (ide soroltuk az elektroanatómiai térképező rendszerekkel és a pulmonalis vénaizolációhoz alkalmazandó ballon és többpólusú ablációs katéterekkel végzett beavatkozásokat) száma a korábbi évekhez viszonyítva töretlen növekedést mutat. A ritmuszavarokra lebontva a legdinamikusabb növekedés a pitvarfibrilláció ablációban látható, amelynek esetszámai az elmúlt 6 évben megtízszereződtek.
A glutation-S-transzferáz gátlásának hatása oxidatív stresszel károsított szívizomsejtekre
Szerző(k): Balatonyi Borbála, Gasz Balázs, Subhamay Ghosh, Lantos János, Kovács Viktória, Jávor Szaniszló, Wéber György, Rőth Erzsébet, Marczin Nándor
Az oxidatív stressz és az iszkémiás károsodás fontos szerepet játszik számos kardiovaszkuláris betegség patogenezisében, illetve gyakori velejárója lehet a különböző klinikai, többek között sebészeti beavatkozásoknak is. A glutation-S-transzferáz (GST) jól ismert antioxidáns enzim, amely az oxidatív stressz során keletkező anyagcsere-termékek nagy kapacitású inaktivációjában és ezáltal a sejtkárosodás kivédésében játszik szerepet. A GST aktivitásának megváltozása befolyásolhat számos jelátviteli mechanizmust, így például kulcsfontosságú szerepe van a mitogén aktivált protein-kináz (MAPK) jelátviteli utak szabályozásában és ezáltal a stresszre adott sejtválaszban. Kísérleteink fő célja etakrinsavval létrehozott GSTgátlás vizsgálata oxidatív stressznek, illetve szimulált iszkémia-reperfúziónak kitett szívizom-sejttenyészeten.
Vizsgálatainkat újszülött patkányból izolált primer szívizomsejteken végeztük, amelyet az alkalmazott kezelések szerint 6 csoportra osztottunk, az etakrinsav,
H2O2 és szimulált iszkémia-reperfúziós kezelés, illetve ezek kombinációja szerint. A sejtek életképességét MTT-próbával, az apoptotikus sejtek mennyiségét annexin V/propidium-jodid kettős festést követő flow-citometriás méréssel határoztuk meg. A GST-gátlás jelátviteli útvonalakra való hatását a proapoptotikus JNK és p38 mitogén aktivált protein-kinázok, és az antiapoptotikus ERK/p42-p44 MAPK és protein-kináz B(PKB)/Akt aktivitásának flow-citometriás mérésével vizsgáltuk.
Az etakrinsav által létrehozott GST-gátlás a sejtek életképességének jelentős csökkenéséhez vezetett és növelte az apoptotikus sejtek számát. Az etakrinsav által létrehozott GST-gátlás már önmagában fokozta a proapoptotikus jelátviteli utak (JNK, p38), valamint az antiapoptotikus ERK/p42-p44 aktivációját, míg a szintén antiapoptotikus PKB/Akt aktivitását jelentősen csökkentette. Amennyiben a sejteket etakrinsavas kezelés mellett egyidejű oxidatív stressznek is kitettük, a sejtkárosító szignálok fokozottabb aktivációját figyeltük meg. Eredményeink igazolják a GST kulcsfontosságú szerepét a szívizomsejtek túlélésében és a MAP-kináz jelátviteli utak szabályozásában oxidatív stressz és szimulált iszkémia-reperfúziós károsodás során.
Carotis endarteriectomia által indukált neo-intimális hiperplázia csökkenthető a szuperoxiddizmutáz mimetikum kezeléssel patkányokban
Szerző(k): Hirschberg Kristóf, Radovits Tamás, Páli Szabolcs, Barnucz Enikő, Szabó Gábor, Merkely Béla
Célkitűzés: Reaktív oxigén és nitrogén szabad gyökök (pl. peroxinitrit) elősegíthetik a különböző endovaszkuláris beavatkozásokat követő intimahiperplázia kialakulását, amely resztenózishoz vezet. Patkány carotis endarteriectomia modellben (CEA) vizsgáltuk a szuperoxid-dizmutáz mimetikum mangán(III)-tetrakis(4-benzoesav)-porfirin (MnTBAP) terápiás hatását.
Módszerek: Hím Sprague-Dawley-patkányokban carotis endarteriectomiát végeztünk. Az állatok egy részét MnTBAP-pal kezeltük 15/mg/kg/nap dózisban 3 hétig (CEA3W+MnTBAP-csoport, n=13), a kontrollcsoport kezelést nem kapott
(CEA3W, n=15). A carotisokat hagyományos szövettannal, immunhisztokémiával és valós idejű polimeráz láncreakcióval dolgoztuk fel. Lipid-hidroperoxidáz assayvel mértük a plazmában a malon-dialdehid (MDA) szintet.
Eredmények: Az MnTBAP-kezelés szignifikánsan csökkentette az érszűkületet (10,5±8,1% vs. 45,4±28,3%), a proliferáló sejtmag antigénpozitív sejtek arányát (13,4±7,1% vs. 23,3±11,0%), és a nitrotirozin immunoreaktivitást (5,8±1,9 vs. 8,0±2,0) a kontrollcsoportban észleltekéhez képest. A TUNEL-pozitív sejtmagok aránya szignifikánsan alacsonyabb volt az antioxidáns terápiában részesült csoportban (41,7±26,7% vs. 64,9±18,5%). Az endarteriectomián átesett állatok plazmájában magasabb MDA-szinteket mértünk (11,7±4,8 vs. 4,1±2,0 μmol/l), amely a kezelt csoportban szignifikánsan csökkent (3,2±2,1 μmol/l). Nem találtunk számottevő eltérést génexpressziós szinten az MnTBAP-kezelés hatására.
Következtetés: A szuperoxid-dizmutáz mimetikum MnTBAP-kezeléssel csökkent az endarteriectomia által indukált intima-hiperplázia, amely csökkent sima izomsejt-proliferációval, valamint a nitrooxidatív stressz lokális és szisztémás markereinek csökkenésével társult.
Transzkután aortabillentyű-beültetés (TAVI) – Súlyos aortabillentyű-szűkületben szenvedő és szívsebészeti úton billentyűcserére (AVR) nem alkalmas betegek ellátása katéteres úton
Szerző(k): Merkely Béla, Szabó György, Zima Endre, Apor Astrid, Horkay Ferenc, Szeberin Zoltán, Jambrik Zoltán, Sótonyi Péter, Ruzsa Zoltán, Hüttl Kálmán
A foszfodiészteráz-5-gátlók jelentősége a pulmonalis hipertónia kezelésében
Szerző(k):
A pulmonalis artériás hipertónia (PAH) progresszív megbetegedés, amely súlyos fogyatékosságot okoz. Az elmúlt 20 évben számos terápiás lehetőség adódott a PAH kezelésére. A pulmonalis vaszkuláris ágy számos vazoaktív faktor (így pl. a nitrogén-oxid vagy a natriuretikus peptid család) származási helye és egyúttal hatásmechanizmusuk célpontja is. Ezek között a pulmonalis vaszkuláris ho meosztázis szempontjából az egyik legfontosabb tényező a ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP), mint intracelluláris másodlagos messenger. A cGMP jelátviteli rendszer befolyásolása a foszfodieszteráz-5 (PDE5) típusú szerekkel a PAH terápiájában az utóbbi időben jelentős fejlődésen ment át. A PDE5-gátlók közül eddig a sildenafillal történt a legtöbb klinikai vizsgálat PAH-betegekben, amelyet a tadalafil és a vardenafil követ. A vizsgálatok legtöbbjében a pul monalis hemodinamika és a terhelési kapacitás jelentős javulását észlelték. Ugyanakkor ellentmondó eredmények születtek ezen szerek kardiális funkciót és funkcionális osztályt javító hatására vonatkozóan. Összességében a PDE5-gátlók hatékony, jól tolerálható és relatíve kedvező mellékhatásprofillal bíró gyógyszerek, fontos terápiás lehetőséget biztosítva a PAH-betegek kezelésében. A jelen cikk összefoglalja a PDE5-gátlók hatékonyságát és biztonságosságát a PAH-betegekben, az eddigi klinikai tanulmányok adatai alapján.
Iszkémiás perkondicionálás – Alternatív adaptív technika a miokardiális iszkémia-tolerancia növelésére
Szerző(k): Szijártó Attila, Czigány Zoltán, Turóczi Zsolt, Harsányi László
A szervi keringészavarok kapcsán fellépő iszkémiás-reperfúziós károsodás régóta ismert szövődmény, amely akár fatális kimenetellel is végződhet. A reperfúziós szövődmények felismerését követően megszülettek az első elképzelések a különböző terápiás lehetőségekről. Számos hatásosnak bizonyuló gyógyszerkészítmény, illetve sebésztechnikai módszer (iszkémiás pre-, és posztkondicionálás) került kifejlesztésre. A károsodások mérséklésének új irányvonalát jelenti a célszervi iszkémiatűrés növelésének lehetősége távoli szervek többciklusú keringésmegszakítása révén. A jelenség egyik speciális formája, a perkondicionálás, ami egy távoli szerven, a tartós célszervi iszkémia alatt létrehozott, rövid iszkémiásreperfúziós epizódokat jelent. A célszervi protektív hatás pontos mechanizmusa meglehetősen tisztázatlan, kevés irodalmi adat áll rendelkezésre. Jelen közlemény célja, hogy feloldja az irodalomban fellelhető terminológiai ellentmondásokat. Különös hangsúlyt fektet továbbá a korábban leírt sebésztechnikai „távoli szervi kondicionálási” eljárások vizsgálata kapcsán megismert neurális, humorális, szubcelluláris mechanizmusok bemutatására, amelyek magyarázatként szolgálhatnak a perkondicionálás kedvező hatásának feltárása során. Az irodalmi információk mellett a szerzők saját tapasztalatai is rámutatnak a korábban még nem vizsgált, ismeretlen részletekre, hiányosságokra. A közlemény a molekuláris háttér megismertetésén kívül összegezi a távoli szervi iszkémiás perkondicionálással kapcsolatban eddig leírt kedvező hatásokat, illetve kísérletet tesz arra, hogy – a korábban leírt különböző kezelési protokollok hatásossága és a kísérleti beállítások ismeretében – a jövőbeli, ilyen irányú experimentális és klinikai kutatások számára útmutatással szolgáljon.
Az ivabradin hatása a bal kamrai remodellingre, illetve a betegek életminőségére: két SHIFT-alvizsgálat eredményeinek ismertetése
Szerző(k): Gál Roland, Halmosi Róbert, Tóth András, Tóth Kálmán
A krónikus pangásos szívelégtelenség gyakori, magas morbiditással és mortalitással járó betegség. A SHIFT-vizsgálat célja az ivabradin szívfrekvencia-csökkentő hatásának vizsgálata volt krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegekben. A nagy SHIFT-vizsgálat után 1 évvel két további alvizsgálat eredményét közölték 2011 augusztusában.
A szívultrahangos alvizsgálat célja az ivabradin hatás megítélése volt a kamrai remodellingre és a balkamra-funkcióra szisztolés szívelégtelenségben. Az ivabradin terápia 8 hónap után csökkentette a balkamrai végszisztolés térfogat indexet (LVESVI), szemben a placebóval (–7,0±16,3 vs. -0,9± 17,1 ml/m2, p<0,001). Emellett az ivabradin a placebóval szemben javította a bal kamrai végdiasztolés térfogat indexet (LVEDVI) és az ejekciós frakciót. Továbbá kiderült, hogy a nagy SHIFT-vizsgálat elsődleges végpontjainak (kardiovaszkuláris mortalitás és a kórházi felvétel romló szívelégtelenség miatt) előfordulása összefüggést mutatott a LVESVI változásával. A másik alvizsgálatban az ivabradinnal kezelt szisztolés szívelégtelen betegek egészséggel összefüggő életminőségének (HQoL-health-related quality of life) változását mérték, amelyhez a „Kansas City Cardiomyopathy Questionnaire” (KCCQ) kérdőív „overall summary score” (OSS) és „clinical summary score” (CSS) pontrendszereit használták fel. Az alvizsgálat azt mutatta, hogy 12 hónap után az ivabradin okozta szívfrekvenciacsökkenéssel (–10,1/perc; placebóhoz korrigált, p<0,001) parallel javultak a KCCQ pontszámai (CSS+1,8, OSS+2,4; placebóhoz korrigált, p=0,02 és p<0,01), valamint csökkent az elsődleges összetett végpont előfordulása. A két alvizsgálat igazolta, hogy az ivabradin okozta szelektív szívfrekvenciacsökkentés szisztolés szívelégtelen betegekben nemcsak megállítja a remodellinget, és javítja a balkamra-funkciót, hanem jótékony hatással van a betegek életminőségére (HQoL) is. A változásoknak köszönhetően csökken a betegek morbiditása és mortalitása, és ezzel párhuzamosan javul a túlélésük.
A mineralokortikoid-receptor-antagonista kezelés gyakorlata – Az optimális hatás elérésének módszerei
Szerző(k): Dékány Miklós, Szabó Barna, Nyolczas Noémi
Krónikus szisztolés szívelégtelenségben, valamint az akut miokardiális infarktus bal kamra szisztolés diszfunkcióval, szívelégtelenséggel, vagy diabetes mellitusszal társuló formájában nagy, kontrollált, multicentrikus tanulmányok eredményei bizonyították a mineralokortikoid-receptor (MR) antagonisták kedvező hatásait. Az előbbi kórképekben az MR-antagonisták nagymértékben csökkentik a betegek halálozását és hospitalizációját, s tovább növelik az eddigi standardkezelés, az ACE-gátlók és a béta-receptor-blokkolók hosszú távú kedvező hatásait. A tanulmányokban kimutatott MR-antagonista hatásokra ugyanakkor csak akkor számíthatunk, ha megtanuljuk, hogy hogyan alkalmazzuk ezeket a szereket és elérjük, hogy a kezelés helyes módszerei terápiás gyakorlatunkban széleskörűen érvényesüljenek. A kontraindikációk figyelmen kívül hagyása, a kezeléssel kapcsolatos előírások be nem tartása veszélyes mellékhatásokkal, elsősorban a hyperkalaemia kialakulásával járhatnak együtt. A hyperkalaemia azonban előre jelezhető, a veszélyes szintű hyperkalaemia rendszerint elkerülhető, és sikeresen kezelhető. A szívelégtelenség ellátás színvonalának emelése, s a betegek rendszeres gondozásának elérése az MR-antagonista kezelés széles körű és biztonságos alkalmazásának elengedhetetlen feltétele.
Hipertóniás perifériás érbetegek vérnyomáscsökkentése a gyakorlatban
Szerző(k): Sipos Gyula
A perifériás érbetegek (PAD) magas vérnyomásának kezelésében sokáig tartotta magát az a nézet, hogy a szöveti károsodás elkerülése miatt magasabb perfúziós nyomást kell biztosítanunk, ezért a vérnyomást magasabb értékeken kell tartanunk. Ez a dogma mára megdőlt, a célértékek azonosak egyéb betegek értékeivel. A PAD-betegek tenziójának célértékre való kezelésének két haszna van. Egyrészt egyértelműen csökkenti a kardiovaszkuláris halálozást és megbetegedést (bekerült a nemzetközi ajánlásokba (I.A), másrész lassítja az PAD-betegség progresszióját (I. evidenciaszint). A vérnyomáscsökkentők tulajdonságai között azonban különbségek vannak. Perifériás érbetegeknek elsőként javasolt gyógyszerek az ACE-gátlók, Ca-antagonisták, indapamid és ezek kombinációi. Ha szükséges egyéb gyógyszer is, azokat is elsősorban a PAD-ra való előnyös hatásuk alapján válasszuk ki. Beigazolódott, hogy a kardioszelektív gyógyszerek nem rontják a PAD-betegek prognózisát.
Szerző(k): Soós Pál, Schmack Bastian, Istók Roland, Polgár Lívia, Bagyura Zsolt, Veres Gábor, Merkely Béla, Szabó Gábor, Weymann Alexander
A szívet fókuszába állító szövetépítő kutatómunka (cardiac tissue engineering) során alkalmazott háromdimenziós vázszerkezetek kialakításáról és elhasználási
lehetőségeiről szóló tudományos publikációk száma nem jelentős. A szívbillentyűktől és az erektől eltérően a szívizomzat implantátummal történő pótlására nincs alternatív lehetőség. Ugyanakkor a myocardium funkcióvesztésével járó végstádiumú szívelégtelenség napjainkban egyetlen terápiás lehetőségét, a szívtranszplantációt korlátozza a rendelkezésre álló donorszívek mennyisége. Emellett sikeres szívátültetésen átesett betegek a kilökődést gátló gyógyszerek következtében számos súlyos mellékhatástól szenvedhetnek. Ezeknek a problémáknak egyik megoldása lehet a jövőben szövetépítés, amellyel olyan élő szövet hozható létre, ami képes az átépülésre, megújulásra és növekedésre. Az őssejt-izolálás, a sejtkultúrák fenntartása és a bioaktív anyagok szintézise területén létrejött fejlődés megteremtette az ex vivo felépített egész szív létrehozásának lehetőségét. Az egész szív decellularizációjával létrehozott architektúra megfelelő vázat biztosíthat háromdimenziós, emberi méretű élő szövetek képzéséhez acelluláris mátrixból.
Összefoglalónkban áttekintjük az egész szíves szövetépítés kérdéskörének lényeges pontjait; kiemelve a sejtek megtapadásának alapjául szolgáló háromdimenziós váz jelentőségét, amelyre képesek a sejtek ránőni – akár in vitro, akár in vivo –, illetve a remodelláció útján megteremtik egy működőképes szív kialakulásának lehetőségét.
Alapította / Founded by: Dr. Ghyczy Kálmán
